2009. december 9., szerda

3. fejezet:

- Ha őrző lehetek, cserébe férjhez megyek! – mondtam ki egy szuszra mielőtt meggondolhatnám magam. Mondanom sem kell, hogy rögtön megbántam. Ebben anyu arca segített. Szemei megcsillantak, és a bosszús arckifejezést a meglepett öröm váltotta fel.

- Komolyan mondod? – kérdezte kikerekedett szemekkel. Innen már nincs visszaút, úgyhogy lassan bólintottam egyet.

- Végre valami jó hír! El is újságolom Azarielnek… - és valószínűleg már kis is fordult volna az ajtón, ha nem szólok közbe.

- Khm… és mi lesz az őrzéssel? – néztem rá értetlenül, és vártam az áhított választ. Elgondolkodott és így szólt:

- Ha tényleg férjhez mész, akkor lehetsz őrző… - ahogy kimondta a szavakat, elképesztően nagy öröm áradt szét a testem.

- Akkor 3 védett ember után férjhez megyek – mondtam vidáman, de az arckifejezése visszarántott a valóságba.

- 1 ember után…

- Micsoda? De az csak 90 év kb.! – alig hittem a fülemnek. Még hogy 1 ember.

- Így vagyok hajlandó beleegyezni – szögezte le és tudtam, hogy ebből nem fog engedni. Kelletlenül, de beleegyeztem a dologba, és most ő kezdett ujjongani. Kijelentette, hogy elújságolja mindenkinek, és az első Azariel lesz, aki a holnapi gyűlésen majd tuti bejelenti, és akkor már végkép én leszek a téma. Remek.

- Anyu! Kérlek, amíg nincs kérőm, addig ne mondd el senkinek! Azután tőlem annak mesélheted, akinek akarod…

Ebbe kénytelen volt beleegyezni, tekintve hogy a nagyobb áldozatokat én hoztam.

De legalább elértem a célom.

Alig telt el fél óra, és egy követ nyitott be az ajtómon.

- Azariel vár téged a szobájában – mondta, és már ott sem volt.

Elindultam Azariel lakosztálya (vagy inkább birodalma) felé vezető folyosón és hamar meg is érkeztem. Bekopogtam, és a hófehér ajtó azonnal kinyílt.

A tulajdonos az asztalánál ült, egy halom papírt tartva a kezében. Mikor beléptem, rám szegezte a tekintetét, és kért, hogy üljek le az előtte található fotelbe.

- Édesanyád beszélt velem az őrzésről kapcsolatban, és beleegyezett. Úgyhogy innentől kezdve nincs akadálya, hogy megkezdhesd őrangyali pályafutásod.

Ennél a mondatnál bizseregni kezdett a testem, olyan boldogság áradt szét bennem.

- Tessék. Az ember aktája. – majd lerakta elém a szépen összefűzött papírhalmot, majd folytatta.

- 23 éves fiatal férfi. Tudom, hogy újszülött gyermekekkel kezdődik a védés általában, de mivel te vagy az angyaltörténelem legfiatalabb őrzője, kicsit megkönnyítem a dolgod. A következő emberrel már könnyebben tudsz ez által bánni.

Végiglapoztam a papírlapok tömérdek mennyiségét, és tudtam, hogy este lesz mit olvasnom.

- Nos, bizonyára tisztában vagy azzal, hogy mi a feladatod, de azért elmondom.

Segítened kell neki, meghozni a fontos döntéseket, hogy a jó úton járjon. Védened kell az életét a mentális, és a fizikai síkon is, továbbá a gonosz lényektől, és a bukott angyaloktól. Nem lesz könnyű feladat. De az emberek a legnagyobb kísértést gyermekkorukban kapják. Te ezért őrzöl idősebb embert.

Továbbá a feladatod, mellette lenni minden lehetséges percben. Természetesen neked is lesz pihenő időd, de erre kevésbé lesz szükséged ott, mint itt.

Az emberek világa egy másik dimenzió. Te is jelen leszel a világukban, de számukra láthatatlan leszel. Csak a többi őrangyallal leszel képes kommunikálni. – szünetet tartott, majd felállt és sétálni kezdett.

- A következő dolog, amiről szeretnék szót ejteni, azok a törvények. Remélem tisztában vagy vele, hogy akármi történik, nem szabad találkoznod vele. Régen történtek hasonló esetek, de ez már majdnem, hogy kizárt. Bízom benne, hogy nem kell figyelmeztetnem téged, hogy ebben az esetben az érintkezés vele, vagy bármelyik másik emberrel tilos! – nyomatékosítva mondta ki a szavakat, majd folytatta – hiszem, hogy a birtokodban vagy a megfelelő tudás, én nem vallasz kudarcot.

- Biztos vagyok benne, hogy megoldom a feladatot – válaszoltam, de ezt csak én is remélni tudtam.

- Nos, akkor hagylak, hogy felkészülj életed első őrzésére, és ahogy felkelt a nap, várlak itt, hogy megkezd a feladatod.

Udvariasan megköszöntem a bizalmat, és visszaindultam a szobámba, hogy felkészüljek a legnagyobb kalandra, ami valaha történt velem.